Nem várható el az adóalanyoktól, hogy minden egyes ügylet kapcsán feltárják alvállalkozóik, partnereik mulasztásait. Így mentesülhetnek az ezekből fakadó jogkövetkezmények alól is – ez a legfőbb tanulsága az Európai Bíróság friss ítéleteinek az RSM DTM értékelése szerint.
A Tóth-ügyhöz hasonló döntést hozott egy másik magyar vonatkozású adózási ügyben, a Mecsek Gabona (C-273/11) ügyében az Európai Bíróság.
A Mecsek Gabona magyar társaság, amelynek fő tevékenységi köre a gabona-, dohány-, vetőmag- és takarmány-nagykereskedelem. 2009 augusztusában egy, az értékesítés időpontjában közösségi adószámmal rendelkező olasz társaság részére 1000 tonna repcét értékesített, amelyet az adásvételi szerződés értelmében a vevőnek egy másik tagállamba kellett szállítania. Az árut a Mecsek Gabona magyarországi telephelyén át is adták a vevőnek, a vevő pedig postai úton juttatta el a magyar társaságnak az áru kiszállítását igazoló fuvarokmányokat (CMR). A Mecsek Gabona ezt követően az értékesítését adómentes közösségi értékesítésként kezelte.
Időközben azonban a beszerző olasz társaság közösségi adószámát az olasz adóhatóság visszamenőlegesen törölte. Erre való hivatkozással pedig a magyar adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a terméket nem szállíthatták ki Olaszországba, így a termékértékesítés nem adómentes ügylet, azaz a Mecsek Gabonánál áfahiányt állapítottak meg.
Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy mivel az irányelv egyetlen rendelkezése sem írja konkrétan elő, hogy milyen bizonyítékok szükségesek a közösségen belüli termékértékesítés megtörténtének igazolásához, ezt a tagállamoknak kell meghatározniuk – tiszteletben tartva az uniós jogrend részét képező olyan általános jogelveket, mint a jogbiztonság és az arányosság elve. A bizonyítási kötelezettség tartalmát tehát az e tekintetben a nemzeti jogban kifejezetten meghatározott feltételek és a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján kell meghatározni. A hatóságoknak ugyanakkor joguk van elvitatni az ügylet áfamentességét, ha az eladó nem igazolja a fentiek szerint az áru kiszállítását.
Ugyanakkor a Bíróság azt is megállapította: amennyiben a vevő a termék feletti rendelkezési jogot már Magyarországon megszerzi, és vállalja a terméknek a rendeltetési hely szerinti tagállamba történő elszállítását, az a bizonyíték, amelyet az eladó az adóhatóságnak benyújthat, alapvetően a vevőtől e célból kapott információktól függ. Ha tehát a vevő nem fuvarozta el a terméket, de az eladó teljesíti a nemzeti jogból és a szokásos gyakorlatból eredő kötelezettségeit, akkor nem kötelezhető az áfa megfizetésére. Természetesen, ha az eladónak tudomása volt, vagy tudomása kellett hogy legyen a vevő adócsalásáról, akkor nem illeti meg őt sem az áfamentesség. Önmagában azonban az a tény, hogy a vevő közösségi adószámát visszamenőlegesen törölték az olasz nyilvántartásokból, nem indokolhatja a nyilvántartásban bízva eljáró Mecsek Gabona ügyletében az áfamentesség megtagadását.
Az Európai Bíróság ítéletei megerősítik a júniusi döntéseiben már meghatározott irányvonalat: ez a számlabefogadó oldalán csökkenti a kitettséget, illetve kockázatot azáltal, hogy amennyiben a számára közvetlenül vagy közvetve értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál a hatóságok különféle rendellenességeket tárnak fel, akkor ezek önmagukban, automatikusan nem róhatók fel a számla befogadójának.
Mindezek alapján mind a jogalkotásnak, mind az ellenőrzési gyakorlatnak valószínűsíthetően új irányokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a kétségtelenül jelen lévő visszaéléseknek a friss ítéletek ismeretében is gátat tudjon vetni.
