A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény jelentős része 2012. július 1-jén lépett hatályba. Ettől az időponttól a korábban használt személyi alapbér meghatározás helyett a törvény az alapbér fogalmát használja. A változás átvezetésre került a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban: Tbj.) és a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Tbj. vhr.) is.

A Tbj. 4. § k) pontjának 2012. július 1-jétől hatályos rendelkezése szerint járulékalapot képező jövedelemnek minősül:

„1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló), az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,

2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.”

2013. január 1-jével módosult a Tbj vhr. 1. § (2) bekezdése. Ennek megfelelően a „Tbj. 4. § k) pont 2. alpontja szerinti alapbér az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző egy évben a munkavállaló teljesítményétől, ledolgozott munkaidejétől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén, illetve az alkalmazott bérformán alapuló, ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér (a statisztikai elszámolások szerinti törzsbér) havi átlagos összege. Ennek hiányában a tárgyhavi alapbér a járulékalap.”

Továbbra sem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját a Tbj. 21. §-a szerint:

  • a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
  • az Szja tv. 70. és 71. §-a szerinti juttatás,
  • a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék),
  • a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,
  • a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat.

Járulékmértékek

A biztosított, továbbá a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.

A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 8,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék pedig 1,5 százalék.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 6660 forint (napi összege 222 forint).

A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék.

Járulékfizetési felső határ

2013. január 1-jétől megszűnt a járulékfizetési felső határ. Az  átmeneti rendelkezéseket a Tbj. és a Tbj. vhr. tartalmazza.

A Tbj. 65/C. § értelmében a Tbj. 2012. december 31-én hatályos, a járulékfizetési felső határra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a 2013. január 10-éig megszerzett, 2012. decemberi járulékalapot képező olyan jövedelmekre, amelyeket a 2012. december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani.

A Tbj. vhr. 30/C. §-a szerint pedig a Tbj. vhr. 4/A. § 2012. december 31-én hatályos (2) bekezdését kell alkalmazni azesedékességet követően (elmaradt követelés) és a jogerős bírósági határozat alapján 2013. január 1-jét megelőző időszakra kifizetett járulékalapot képező jövedelmekre. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék megállapításánál e jövedelmeket arra az évre (időszakra), amely évre (időszakra) azt kifizették, a járulékfizetési felső határig kell figyelembe venni.

Az egyéb járulékalapot képező jövedelmek esetében a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot a járulékalapot képező jövedelem teljes összege után meg kell fizetni.

Az egyéni vállalkozók járulékfizetése

2013. január 1-jétől az Szja tv. 50. § (1) bekezdése értelmében az az egyéni vállalkozó is választhatja az átalányadózást, aki munkaviszonyban áll. A Tbj. 31. § (4) bekezdés a) pontja alapján azonban az átalányadózó egyéni vállalkozó nem minősül ún. másodfoglalkozású egyéni vállalkozónak még akkor sem, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll.

Azaz a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és a 7 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot az átalányban megállapított jövedelme, de a nyugdíjjárulék esetében havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási járulék esetében pedig havontalegalább a minimálbér másfélszerese után (járulékfizetési alsó határ) kell megfizetnie a Tbj. 29. § (3) bekezdésének megfelelően. A Tbj. 25/A. § b) pontja értelmében ugyanis nem kell fizetnie munkaerő-piaci járulékot annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik.

Minimálbér

A Tbj. 4. § s) pontja értelmében minimálbér:

1. A tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege. Ez havibér alkalmazása esetén 98 000 forint, hetibérnél 22 560 forint, napibér esetében 4510 forint, órabér alkalmazásakor pedig 564 forint.

2. A biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel. A garantált bérminimum havibér alkalmazásakor 114 000 forint, hetibér esetében 26 250 forint, napibérben történő megállapodásnál 5250 forint, míg órabér alkalmazása esetén 656 forint.

Biztosítási kötelezettség a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokban munkát végző személyek esetében

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy akkor válik biztosítottá, ha az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, naptári napokra annak harmincad részét (2013. január 1-jétől ez havi 29 400, napi 980 forint).

Hasznos volt? Ossza meg ismerőseivel!